Nem szépítem…

Nyugodtan szólíthatsz drágámnak, valóban az vagyok! Férfi létem ellenére, bár tudom, ez agyon feminizált világunkban sértő és szokatlan, s ami még ennél botrányosabb, fiamat is e szellemben nevelem.

Vannak, bizonyos értékrendek mikből semmiképp sem engedek. őszinteség, igazság, becsület, hűség és ehhez hasonlók.

Nem állítanám persze, hogy tökéletes vagyok, velem is megesett, hogy alkuba bocsátkoztam és a hormonok játéka miatt olykor talán úgy látszott bele is megyek a dologba, de végül mindig úgy alakult, hogy az “üzlet” nem jött létre.

Magammal szemben maximalista vagyok mindenben, másokkal szemben elnézőbb, de az alapelvekből sosem engedek, ilyen például a család, ami számomra szent és sérthetetlen. aki ezzel játszik az nálam erkölcsileg halott és nem érdekel.

Házasságunk alatt velem is megesett, hogy – mit szépítsem, felnőttek vagyunk  – félreléptem, voltak kilengéseim, de ezek csak erősítették a családot.

Exem is lengedezett, ő lightosan aztán később állítólag voltak keményebb lépései is, ezeket sosem kutattam.

Bűn-e? Nehéz kérdés ennek megítélése. Az, hogy mással szeretkeztem olykor több volt, mint biológiai szükséglet. arra mindig kínosan ügyeltem, hogy exem ne vegye észre, bár volt, hogy női megérzése megsejtetett vele valamit, ilyenkor feltűnően kedves volt.

Amikor ex egy ízben kitört, hogy ő szerelmes lett megsimogattam az arcát és kimentünk új ruhát venni neki. furcsa reakciója volt, mert nem értette. eleinte dühösen támadott, aztán hetek múltán leültünk beszélgetni.

Próbáltam megértetni vele, hogy szerelmesnek lenni csodálatos dolog, de csak akkor, ha azt nem bosszúból teszi. Ha csak azért teszi, hogy valamely tőlem ért vélt sérelme miatt bosszút álljon, az az összes félre nézve sértő és megalázó, az nem szerelem, hanem bosszú csupán.

Szerelem az, ha valakitől olyasmit kap, amit senki mástól, amikor valami újat fedez fel, akár a másikban, akár önmagában. Amikor felgyűlik benne az érzések sora miket a környezete esetleg már nem tud befogadni, s egy belső kényszer sodorja el, hogy ezeket megossza valakivel, elajándékozhassa.

Tiszteld a szerelmet és légy csinos kedvesednek, mondtam akkor neki, s megkértem rá, arra vigyázzon azért, hogy a gyermekünk egy percre se érezze meg, hogy elfordult tőle.

Ex akkor ajándékokat vett kedvesének, amiket csomagolatlanul letett otthonunk egy minden nap jól látható pontján s közölte is velem, hogy ezt “szerelmének” szánja. Tudomásul vettem természetesen a mosolyszünetet és ebben az időszakban még jobban fiamra koncentráltam. Ex e téren korrekt volt és a maga módján ő is gyengéd és kedves volt a fiamhoz.

Aztán úgy fél év múltán már morci lettem és beszóltam neki, hogy ideje lenne lépnie érzelmi élete kapcsán. Vagy keresse fel a pasit, és valljon színt, vagy bánom is én, de ezt a kis szerelmi oltárt nem igazán akarom tovább kerülgetni. természetesen villámokkal tűzdelt heves szócsata lett csak az egész, és semmi több. így aztán pár napra rá megfogtam az egész cuccot és szépen kivágtam a csukott ablakon keresztül az udvarra a szemközti ház falához.

Ex először meglepett dühösen figyelte, aztán éktelenül elkezdett nevetni És rájött a vad szeretkezhetnék. Utána hat évig minden újra tökéletesen működött

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>