A munka betegsége, a munka öröme

Nem olyan régen még gúnyosan emlegettük a sztahanovista mozgalom dicsőséges napjait, amikor a legügyesebb elvtársnő négyszer annyi csavart dobozolt egy nap, mint a brigád többi tagja. Ma pedig itt a munkafüggőség, a workaholism. Míg azonban a sztahanovizmus egyszerű és átlátható keretek között tombolt: ki tud aznap hatszor annyi fonalat tekercseltetni a géppel, addig a workaholism a felsőbb rétegek kényszerbetegsége, elsősorban az üzleti élet, a média és a pénzügy világában megfigyelhető kor és kórtünet.

Csodáljuk és tiszteljük azokat, akik naponta tizenhat órát dolgoznak, pedig megszállottságuk lelki tünetei egyes pszichiáterek szerint megegyeznek az alkoholizmuséval. A munkafüggőség nem tiszta eszképizmus, vagyis menekülés valami elől, hanem a kiindulópontjának vélt teljesítményvágy korlátozhatatlansága miatt hamarosan „droggá” válik..

Continue reading

Jobb ellátási körülmények a magán egészségbiztosítással?

Sokan nem elégedettek az állami egészségügy színvonalával, így hiába fizetik a TB-járulékot (vagy fizeti utánuk munkaadójuk), nem érzik magukat biztonságban. Attól félnek, ha valóban bekövetkezik a legrosszabb, azaz egy súlyos betegség lép fel, vagy balesetet szenvednek, nem fogják elég gyorsan megkapni a megfelelő ellátást, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.

Continue reading

A csuklásról

Ha valaki csuklani kezd, azt jelenti, hogy mások emlegetik – tartja a néphagyomány, de a szenvedő alany sokszor a pokolba kívánja bőbeszédű ismerőseit, akiknek nincs egyéb témája, mint az ő személye. A csuklás komikus, de ha képtelenek vagyunk abbahagyni, inkább bosszantó jelenség. A nagymamák egy jó nagy ijedséget javasolnak a csuklás elmulasztására.

Continue reading